Adrienn édesapjától kapta meg az első impulzusokat a benzingőz világának irányába. Később a fotózás révén került közelebb az autózáshoz, hiszen annak idején rengeteget járt ki gyorsulási versenyekre fotózni, ma pedig már az egyik legnagyobb hazai autós médium főszerkesztő helyettese. A képek készítése mellett újságírással és videózással is foglalkozik, úgyhogy nagy kanállal habzsolja az autós világot.
2016-ban jutott hozzá ehhez az autóhoz, és már ekkor biztos volt benne, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. A kis Mazda Németországból származik, az pedig nyilvánvaló, hogy az autóversenyzés egyik őshazájában egy ilyen autót rendeltetés-szerűen használtak. Az MX-5-öt (vagy ahogy az USA-ban hívják: Miata) a vezetési élmény miatt a világ egyik legjobb örömautójának tartják, egyáltalán nem alaptalanul. Kicsi, könnyű, kiegyensúlyozott, agilis, relatíve olcsó és ami a legfontosabb: hátsó kerekes. Ugyan a motorja nem kifejezetten erős, sok száz lóerő nélkül is képes vigyort kanyarítani a sofőr arcára, amire kevesen képesek. Viszont erről kell szólnia egy igazi örömautónak.
Ha minden igaz, az autó már a legendás Nürburgring Nordschleife kanyarjait is megjárta, így volt vele munka bőven, mire sikerült rendbe tenni. A kilencvenes évek a japán autófanoknak valamilyen szinten az autógyártás egyik aranykora, mivel töménytelen mennyiségben érkeztek a jobbnál-jobb japán autók. Minden gyártó igyekezett megmutatni a másiknak (és természetesen a nagyvilágnak), hogy milyen fasza verdákat tudnak gyártani. Turbós motorok, szofisztikált fütóművek, aktív aerodinamikai elemek, mindenki tudna mondani legalább egy típust ebből az időszakból, ami neki valami miatt megragadt. Egyetlen komoly bajuk van: rohadnak. Mindegyik.
Elkerülhetetlen volt itt is a lakatolás és fényezés a kritikus pontokon, azonban ezzel nem volt vége a feltámasztás folyamatának. A meglehetősen ismeretlen előélete miatt nagy volt rá az esély, hogy a motornak is komoly problémái lehetnek. A feltételezések pedig be is igazolódtak, hengerfejes lett, ami ezeknél az autóknál még viszonylag egyszerűen orvosolható. A szakemberek mellett pedig Adrienn saját maga is dolgozott az autón. Csiszolta és az autó színéhez passzoló, matt zöldre festette a különböző elemeket, például a szelepfelelet és a belső tér műanyag betéteit.
Az építés során az is fontos szempont volt, hogy az autó azért közlekedhető maradjon, mivel ez egy napi használatban lévő jármű. Bírnia kell valamilyen szinten a rossz utakat, és kisebb fekvőrendőröket is, hiszen hiába óvatos az ember, meg próbál kikerülni minden lehetséges úthibát, néha óhatatlanul is eltalál egy-egy nagyobb kátyút. Persze így is tervezgetni kell az útvonalat, de valamit valamiért. A stabilitásért egyébként egy Tein sportfutómű felel, ami tökéletesen teszi is a dolgát az autóban. Komfortosnak nem lehet éppen nevezni, de teljes mértékben közlekedhető. Pláne, ha valaki erre gerjed. Hegyi autózások alkalmával, vagy pályanapokon meg kifejezetten jól jön. A felnik Japan Racing JR10-esek, 9” szélesek és 15” átmérőjűek, rajtuk pedig 195/45R15 gumik feszülnek.
Mivel az új kerekek jóval szélesebbek a gyári értékeknél, ezért rendesen meg kellett erőszakolni a sárvédőíveket is, hogy valamennyire beférjenek a kocsi alá. Az összképhez kitűnően passzolnak a gyárilag rendelhető extra toldatok és küszöbök, illetve a fix keménytető. A beltérben hasonló ízléses, de nem túlzó átalakításokat találunk. A korábban említett, matt zöldre festett elemek remekül passzolnak a külsőhöz. Nem maradhatnak el a zöld négypontos Takata övek sem, melyek szakszerűen, fent egy segédkereten keresztül lettek rögzítve, nem csak úgy be lettek dobálva. A Nardi kormány már egy ideje menthetetlenül elindult lefele az entrópia visszafordíthatatlan lejtőjén, azonban ezzel itt most nincs is semmit gond. Ez az autó használatra készült, nem egy show célokra szánt trélerkirálynő. Illetve az semmiképpen, mivel inkább a férfiak szeretik nőneműként „megszemélyesíteni” az autójukat. Úgyhogy fogalmazzunk úgy, hogy nem trélerkirály.
Ezen az elven maradva nem került az autóba feleslegesen komoly hangtechnika sem. A hangszórók gyáriak, azonban találunk a középkonzolon egy érintőképernyős, 2DIN méretű fejegységet, mely Bluetooth-on keresztül telefonnal is kommunikál a zenék egyszerű lejátszásának érdekében. Egyébként is kiváló muzikális aláfestést ad a kipufogó, ami épp úgy fontos kelléke egy örömautónak, mint a már korábban felsoroltak, de nem lehet túl hangos sem, hogy az ember ne őrüljön bele a rutin közlekedés során, vagy mondjuk ne ébressze fel a fél kerületet reggelente (vagy esténként).
Ez az autó egy kompromisszumnak indult, hiszen Adrienn eredetileg valami cudarabb JDM gépet szeretett volna, azonban a kis Mazda megmutatta, hogy nem kell feltétlen turbós motor, sok lóerő ahhoz, hogy az ember beleszeressen egy autóba. Másként jó, de attól még jó. A jövőre nézve elég sok terv van kilátásba helyezve. Az MX-5 nagyjából készen van, esetleg egy ducktail stílusú hátsó szárny még felkerül, de utána valószínűleg egy új projekt veszi majd kezdetét egy drift verseny-/edzőautó formájában.
