Adott volt egy szépnek titulált BMW E36 touring (kombi). Mégis mi vesz rá valakit, hogy így „elbánjon vele”? Először is az, hogy már sajnos nem volt olyan szép. Máté napi szinten használta az autót, így egy idő után elért egy olyan szintet, hogy már nem volt értelme megmenteni. Nagyon jó szolgálatot tett, de sajnos hosszú távon már nem volt érdemes tervezni vele. Máténak pedig már régóta tervbe volt véve egy pickup építése, így született az FX-36 utódja a MAD36.
Nem mondanám, hogy az autó simán beférne valamelyik MadMax filmbe, de a stílusa egyértelműen megvan, ötvözve egy, manapság divatos, porig ültetett autó kiállásával. Első ránézésre befejezetlennek tűnhet, de mindenki elhiheti, ez az autó készen van. Az első lépés természetesen a tető levágása volt. Sokáig ment az agyalás, hogy például a „B” oszlop takarója hogyan is legyen megoldva. Eredetileg a csomagtartó üveges, felső része lett oda kitalálva, de nem passzolt, így lemezből kellett legyártani, gyakorlatilag a nullából. Ezzel egyidejűleg azt is meg kellett oldani, hogy az autó a teteje jelentős része nélkül lehetőleg ne szakadjon ketté középen. A tetőlemez úgy lett elvágva, hogy az „A” és „B” oszlopok sértetlenek maradjanak, így csak a hátulja igényelt némi merevítést. Ennek érdekében a hátsó tornyok meg lettek támasztva egy csővel, illetve a hátsó toronymerevítő is pont jól jött. A merevségre nem lehet panaszkodni, egyáltalán nem érezni az autón, hogy nincs meg a negyede.
Fontos volt, hogy a plató rész azért megfelelően meg legyen csinálva, sík padlóval, szépen leburkolt belső részekkel. A lakatos munka oroszlánrészét Molnár Attila (Moa) végezte, hogy minden fontos fémmunka profin legyen kivitelezve. Jóllehet, az autó innentől kezdve a közúti forgalomban nem vehet részt, azért rendezvényeken, forgatásokon használják a srácok (első sorban hostess lányok szállítására), úgyhogy azért nem árt, ha az ember nem vágja szét magát a kiálló dolgokkal. A plató kávája körben fémburkolatot kapott, ami körbe is lett rendesen hegesztve, de Máté külön kérte, hogy a varratok ne legyenek eldolgozva, legyen az autó a lehető leginkább nyers.
Most már nem titok, de tulajdonképpen a bacardikólás autó is megmaradt. Ez a madmax pedig egy szinte teljesen ugyanolyan donorból készült, így minden adott volt ahhoz, hogy az emberek elhiggyék a dolgot. Persze a szemfülesek már a debütálás után észre vették a turpisságot az apró jelekből, de az emberek 99 százaléka a haját tépte, amikor meglátta mi lett az FX-36 után.
Az egész építés egyébként egy kifejezetten alacsony költségvetésű projekt volt. Ez alól talán a kerekek képeznek kivételt, hiszen meglehetősen ritka, OZ Ceres felniken gurul az autó, amik 8,5” szélesek, és 18” átmérőjűek. Előre TDS „nagyfékek” kerültek fel, a féknyergeket, illetve a bukócsövet pedig rikító sárgára fújták. A felcsiszolt külső nagyjából egy nap alatt készült el, és direkt nem lett szálcsiszolt. Sokan javasolták, de azt már korábban ellőtték. Így még durvább, nyersebb az egész megjelenés, pláne pár hónap után, mikor már kicsit megkezdte a felületét a korrózió. Tulajdonképpen mondhatjuk: ezt az autót flex koronggal fényezték. Lakkozva nincs, sokat úgysem segítene, ez már nem az örökkévalóságnak készült. Ebben az évben amúgy is csak annyi lett volna a szerepe, hogy AMTS-en megjelenik, aztán elbontódik, azonban Máténak annyira a szívéhez nőtt, hogy nem akarta egyből kukába dobni az egészet.
A plató padló részéhez néhány raklap szolgáltatta a nyersanyagot. Méretre szabás, csiszolás, és szintezés után szépen a helyükre is kerültek, de végül felületkezelve nem lettek, pedig tervben volt az is. A platóajtó a touring csomagtartó ajtajából lett elkészítve, le lehet venni, ha kell, egyébként pedig az autóból kiselejtezett övek tartják biztosan a helyén. Ugyanígy a kiselejtezett alkatrészek újra felhasználásának köszönhető a szárny megszületése is, ami szintén az egykori csomagtér ajtóból készült, azonban míg a platóajtó annak az aljából, a szárny a felső részéből, és a zsanérokból lett elkészítve. Külön érdekessége, hogy állítható a dőlésszöge, bár ennek nincsen semmiféle funkcionális jelentősége. Az eredeti csomagtérajtó gyakorlatilag teljesen fel lett használva, az első lökhárító „gyorscsatlakozós” felfogatása is az innen származó patentekből lett kialakítva, egy kis verseny hangulatot is csempészve az építésbe.
A hátsó lökhárítót egy csőből készült ütköző helyettesíti, ami kicsit úgy néz ki, mint ha beletolattak volna az autóval egy hatalmas, piros festékesvödörbe. Mondjuk, az őrült stílustól nem üt el kicsit sem, de azért lehetett volna még rajta kicsit gondolkodni, így némileg befejezetlen hatást kelt. Elsőnek az FX-36 bőr ülései és ajtókárpitjai voltak az autóban, azonban nemrégiben Máté megkapta egy kedves barátja, Bandita épülő E30-as BMW-jének régi üléseit. Illetve annak maradványait, mivel ezek gyakorlatilag lecsontozott vázak, szinterezve. Ellenben rohadt jól néz ki, ebben az autóban meg főleg telitalálat.
Mint minden építésnél, ezúttal is rengeteg szívás volt. Az eddig felsorolt munkák nagy része mind improvizatív jelleggel lettek megvalósítva, komoly tervek nem voltak, így menet közben rengeteg problémát kellett helyben orvosolni. A donor autó motorja például meghallgatott néhány cifra káromkodást, mire hajlandó volt beindulni. Napokig tartott, mire az összekuszálódott indításgátlóból kifésülték a gubancokat, de ugyanígy gyors megoldást kellett találni az első lökhárító miatt is. Ez ugye alapból sötétkék volt, ami hülyén nézett volna ki egy fémtiszta autón, de a lakótelepi megoldás mindig segít. Kályhaezüst, poros műhely, 5-6 fok, baknak pedig megtette egy raklap is. A célnak végül megfelelt, az összképbe beleillik, és nem került sok pénzbe sem.
Ahogyan várható volt, az autó nagyon megosztó lett. Rengeteg ember nagyon pozitívan nyilatkozott róla, de természetesen van olyan is, akinek nem tetszik. Máté elérte a célját. Olyasmit szeretett volna építeni, amit eddig még nem látott itthon, valami újdonságot, ami kicsit megbotránkoztat, és felkavarja az állóvizet. Újabb példa arra, hogy nem kell milliós felni, meg drága alkatrészek ahhoz, hogy valami egyedit alkoss. Kell egy jó ötlet, néhány barát, meg egy autó, amin lehet dolgozni.
