Az elmúlt években a Hyundai rengeteg energiát, pénzt és időt fektetett abba, hogy megmutassa a világnak, mennyire jó autókat képes gyártani. Legutóbb a japánoktól láttunk ilyesmit a ’90-es évek elején, ami rengeteg csodás autót eredményezett, úgyhogy lássuk, mire mentek a kóreaiak.
Természetesen nem várunk világmegváltó ötleteket a modellpaletta legkisebb példányától, ráadásul ez nem is egy újságírók részére bocsájtott full-full extrás tesztautó. Ettől függetlenül nem is teljesen fapad, inkább egy közepesen felszerelt példány, ami nagy valószínűség szerint a leginkább kelendő. Az i10-es a Kia Picanto-val közös padlólemezre épül, a méretei is hasonlóak. A külső megjelenés ezúttal is szubjektív, azonban ismét el lehet mondani, hogy alap esetben ez egy harmonikus formaterv, a hátulja kicsit Yaris-ra hajaz, az első lámpák alatti beömlők meg nekem a VW Up-ra, különösen szemből. Azonban mindezek mellett mégis megvan az autó saját karaktere, nem csak egy koppintás. Pacek kis verda.
A fényezés minősége mondjuk itt-ott kicsit „narancsos”, de a fekete mindenképpen jól áll a kis bevásárlókocsinak. Az ajtókat meglepően nagy erővel kell becsapni, de kifejezetten kellemesen csukódnak. Látszik, hogy erre is szenteltek némi figyelmet, és ezek azok a dolgok, amik fontosak lehetnek egy autóját szerető ember számára. Egyébként több ponton is megfigyelhető, hogy igyekeztek nem csak trendi, hanem egyben tartós autót is készíteni. A motor például kifejezetten jó konstrukció. Négy hengeres, tizenhat szelepes, dupla vezérműtengelyes erőforrás. Ez mondjuk a nagyobbik, 1.25-ös erőforrás, ami 87 lóerőt és 120Nm-t képes leadni az első kerekekre.
Egy ilyen kis autóhoz ennyi póver pont elég, vidáman pörög, fickós, teljesen jól lehet vele a városban manőverezgetni. A kisebbik, ezres motorral már nem biztos, hogy ilyen dinamikus, úgyhogy mi mindenképpen ezzel ajánljuk. A fogyasztás ezzel a motorral, illetve manuális, 5 sebességes váltóval papíron 4.9 liter vegyes használat esetén, és ezt egyébként tudja is teljesíteni, ami üdítő felfedezés. A futómű kellemes, inkább puhára van hangolva, ami teljesen mértékben indokolt is. Alap esetben jól viselkedik rossz útfelületen is, de a hátulja nem szereti a keresztben eltalált úthibákat (vagy síneket). Ez egyébként sok más kisautóról is ugyanígy elmondható, szóval nem akkora probléma.
A beltér megtervezésekor is valószínűleg a tartósság és a praktikum voltak az elsődleges szempontok. A méretéhez képest egyébként egész sok hely van benne. Nagyobb darab embereknek már azért lehet szűkös fenék és combtájékon, viszont ezt leszámítva kifejezetten tágas. A szélvédő is okosan előre van tolva, hogy növelje a térérzetet, ettől pedig olyan, mint ha egy számmal nagyobb autóban ülnénk. Az anyagok minősége az olcsó kategóriában megszokott minőséget hozza. Kopogós, kemény műanyagok mindenhol, viszont a gombokat kifejezetten jó érzés megnyomni, a tekerőket is finoman lehet kapcsolni. A zajszigeteléssel is foglalkoztak, mivel elképesztően csendes, a motort alapjáraton egyéltalán nem lehet érzékelni, de menet közben is felül teljesíti a kategóriáját, mivel még autópálya-tempónál is kellően ki tudja zárni a menetzajokat.
A váltókar elhelyezése parádés. Élmény vele váltani. Közel van a kormányhoz, és viszonylag magasan. Nem kisteherautósan magasan, hanem inkább sportautósan magasan. A kapcsolása is nagyon kellemes és pontos, úgyhogy egyszerűen hibátlan az egész. Pakolni is lehet, van pohártartónk, illetve tárolórekeszek minden apróság számára. A magasan felszerelt modellekben például még zárható tárolót is találunk a középkonzolon, a csomagtartó mérete pedig 252 liter. Ez egész jónak számít a kategóriában, a hátsó ülések ledöntésével pedig egy nagyjából egy köbméteres rakteret kapunk, ami szintén piros pont.
Egyébként a beltér színe is variálható, ez a fekete sokaknak meglehetősen egyhangú, azonban választhatunk világosabb színeket is, sőt további extákat, 7”-os, színes, érintőképes kijelzőt Apple Carplay és Android Auto támogatással, vagy akár külső LED-es nappali menetfényt is.
A „Comfort” modell az alap komfort elektronikai berendezéseket tartalmazza. Manuális klíma, elektromos ablakok és tükrök, távirányítású központi zár, tehát olyan dolgok, amiket az ember 2019-ben már azért megkíván egy autótól. Biztonsági szempontból sem lehet rá panasz, az Euro NCAP által végzett töréstesztek alapján 4 csillagos eredményt ért el. Az utasvédelem felnőttek és gyermekek esetében jó (79 illetve 80%), a gyalogosvédelem picivel gyengébb (71%), az átlagát a biztonsági segédrendszerek (56%), illetve azok hiánya húzza le. Egyébként pont ilyen fekete, comfort felszereltségű autókat használtak a tesztekhez, csak ezres motorral szerelve. Van vezető, utasoldali, oldalsó, illetve függönylégzsák is, de térdlégzsákot sajnos nem találunk még a legfullosabb i10-esben sem.
A modell alapára 2899000 Forint, ez a Comfort felszereltség megáll nagyából három és fél millióból a forgalomba helyezés költségeivel együtt is, de aki a csúcsváltozatot szeretné, automata váltóval, visszagurulás gátlóval, vészfékezés jelző rendszerrel, meg érintőképernyős hifivel az is megáll négy és fél millióból. Ennyi pénzért pedig nem csak egy mutatós, jól felszerelt, trendi kisautót kapunk, hanem 5 év garanciát is, assistance szolgáltatással, ami arra enged következtetni, hogy a Hyundai befektetett pénze és energiája jó területeken lettek elköltve. Nem is láttam még nagyon út szélén állni egyet sem, ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindegyik hibátlan, és sosem mennek tönkre. Azonban az biztos, hogy jól megépített, minőségi autót készítettek, és ettől már csak nagyobb/drágább autóik vannak, amik bizonyára még több teret, extrákat és kényelmet nyújtanak. Remélhetőleg nemsokára lesz lehetőségünk kipróbálni a modellpaletta további példányait, mivel ezek után kifejezetten kíváncsiak vagyunk arra, mire képesek a többiek a Hyundai tekintélyes repertoárjából.
