“Ki gondolta volna?” Mármint, ki hitte volna, hogy egy autó, ami ennyire idegen tőlünk, ilyen nagyon jó lesz? Mindannyian elmondtuk róla, akik vezettük. Ez pedig mindent elmond a Renegade Trailhawk-ról. (Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor ez úgy hangzott: “fasse’ gondolta, hogy ez ilyen jó”.) Nem vitatom, elsőre előítéleteim voltak. Képekről egy műanyag vacaknak hittem, ami nem jó semmire. Aztán láttam róla egy pár videót. Mindenki dicsérte. Lehet mégse gagyi? Miután mentem vele egy pár napot, már nem tudtam benne hibát találni. Ezt csak azért akartam elmondani, mert előfordulhat, hogy más is előítéletes, ha elsőre ránéz. Pedig ez egy nagyon baró kis autó.
Olyannyira, hogy rendesen sajnáltam, amikor vissza kellett adni. Pedig, ha az ember a lehetetlenségig leültetett autóval szeret közlekedni viszonylag ritkán kedvel meg egy SUV-ot. Azt leszámítva, hogy ez nem csak a parkolóház rámpáját képes megmászni, úgyhogy a SUV kicsit “gúnynév”, szerintem nyugodtan nevezhetjük rendes terepjárónak. Ettől függetlenül a tengerentúlon több, kisebb-nagyobb díjat is kapott, tavaly például megkapta a 4×4 Magazine legjobb kisméretű SUV díját, mint később kiderült nem véletlenül.
Rábukkantam pár videóra, ahol egészen elképesztő terepeket másztak meg Trailhawk-okkal. Utcai gumikkal másztak fel olyan sziklás hegyoldalon, hogy még a monitoron keresztül is szédültem. Háh! Mi meg még attól paráztunk, hogy lesz -e valami baja, ha megforgatjuk kicsit a hóban… Elvégre van hajtás minden keréken. Spoiler: meg se kottyant neki.
Persze azért nagyon nem nyüstöltük, de nem volt ellenére. Nem dudált, nem sípolt, nem küldte az üzeneteket, hogy ‘ÚRISTENMINDMEGHALUNKTEÁLLATEZNEMRACSEKOCSI’. Simán csak szó nélkül vette a lapot, és tette a dolgát. Hófánkokat rajzolt. De 100%-ig biztosak vagyunk benne, hogy ha hegyet mászni vittük volna, akkor azt is teljesítette volna gond nélkül.
Ahhoz pedig nélkülözhetetlenek azok a műanyag elemek, amik miatt elsőre olcsó hatást kelt külsőre. Terepen értelmet nyer, hiszen nem a fényezett karosszériaelemek kapják az ívet. Ezek tudatában, ha most ránézek, már nem látom benne azt, amit korábban. Egy férfias, fiatalos, funkcionális autót látok. Az utcai autóversenyzés világában létezik egy kifejezés: a sleeper. Ezt olyan épített autókra használják, amik külsőleg átlagosak, vagy kifejezetten lepusztultak. Illetve annak tűnnek, mivel ezeknek az autóknak általában igen durva technika lapul a motortér alatt, hogy utána meglepetés-szerűen alázzanak meg random sportkocsikat velük. Kicsit ilyennek érzem a Renegade TrailHawk-ot a terepképességei szempontjából.
Kilenc sebességes autómata váltóval, utcai gumikkal teljesített olyan hegyi pályákat, amiket kőkemény, épített Wranglerekkel másztak a helyi rednekkek. Na persze, először visítva röhögtek rajta, hogy mit keres ez itt a felnőttek között? Aztán az arckifejezésük hamar átváltott ledöbbentre, miután a kis Renegade csak mászott fel, és nem nagyon akart megállni. Szenvedett, itt-ott megakadt, de végül minden akadályt legyűrt, és még a kilátástalannak tűnő helyzetekből is kijutott. Na, el lehet képzelni a helyiek fejét eközben. Néztek, mint gyújtogató a vizes szalmára. És a végére már elismerően bólogattak.
Mindezt megkapjuk egy fantasztikusan jó beltérrel kombinálva. Persze, ez egy full-full változat, minden van benne, amit az ember el tud képzelni egy mai autóban. Sávtartó, táblafelismerő, ülés- és kormányfűtés, Beats hangrendszer multimédiás csomagban, sőőőt! Apple Carplay-en keresztül elérhetőek olyan funkciók is, hogy amikor rátaláltunk csak pislogtunk, mint gyújtogató a vizes szalmára. Tulajdonképpen, ami adat létezik az autóról, azt meg tudja nekünk jeleníteni, legyen az a kormány elfordulásának szöge, az autó dőlése két tengely mentén (mint a nagy, igazi terepjárókban), vagy akár teljesítmény-adatok, gázpedál állása, pillanatnyi teljesítmény használat, gyorsulásmérők, stbstb.
A menürendszert és a kezelőfelületeket gyorsan meg lehet szokni, a legtöbb funkcióhoz van gyorsgomb, tehát nem kell össze-vissza kotorászni egy bonyolult menüben a leggyakrabban használt extrákhoz. Elsőre a holttér-figyelő rendszer eléggé érzékeny volt, ha akkor kezdtem el indexelni, amikor még mellettem volt a velem párhuzamosan haladó autó erőteljes hangjelzéssel figyelmeztetett rá, hogy bizony ott még van valaki. Pedig még nem akartam kisorolni, csak időben jelezni akartam, hogy sávot fogok váltani. Akit ez zavar, ki is lehet kapcsolni, a tükrökön elhelyezett pici lámpák továbbra is rendelkezésre állnak. A beltér legjobb része pedig még hátravan. Az első ülések. Elképesztően kényelmesek, és meglepően jól tartanak meg még nagyobb darab embereket is. Hátul már kevesebb a tér, de ez egy kis autónak számít, szóval nem is vártuk el, hogy minigolfozni fogunk az üléssorok között. Átlagos méretű embereknek teljesen jó, a legtöbben valószínűleg a családot fogják szállítani (idősebbek és/vagy gyerekek) hátul, akik ritkán nehézsúlyú boxoló méretűek, szóval ezzel nem lesz gond. A csomagtartó sem túlságosan nagy alap esetben, de a hátsó üléssor ledöntésével már ez is simán lehet költözés kompatibilis, vagy komplett, lapra szerelt, skandináv nappalit hazaszállító eszköz.
A hab a tortán pedig az autó különböző pontjain elhelyezett húsvéti tojások (Easter eggs). Ezek olyan eldugott, apró “ajándékok”, amik kis kutatómunkát igényelnek, de pont emiatt lesznek különlegesen értékesek. Számos motívumot rejtettek el az autóban kívül-belül, amik mind azt mutatják, hogy ezzel az autóval foglalkoztak a tervezés során, és rengeteg energiát fektettek az ilyen jellegű dolgokba is mindamellett, hogy az autó többi része is abszolút minőségi hatást nyújt. Találtunk rengeteg karabinert, marmonkannát, régi Willy’s Jeep-re utaló nyomokat, ezek pedig elképesztően jók!
Az ajtókon picivel lehetne több bőrözött felület, mivel az a rész tökéletesen meg van csinálva, ahol az ember általában könyököl. Ezt a kárpitot mondjuk lehetett volna folytatni egészen az oldalsó ablakok aljáig, hogy az ajtók felső részén ne olcsó, kopogós műanyag legyen, de ezt is át lehet fordítani, mivel ez a műanyag sokkal jobban ellenáll ha az ember terepen van, és tegyük fel koszos kézzel megfogja, vagy lehúzott ablaknál egy belógó ág a kárpitot könnyedén ki tudja szakítani, míg ez a műanyag maximum csak kicsit karcos lesz. A neten böngészve természetesen rátaláltunk mi is a Renegade-ek egy korábbi problémájára, miszerint az autó nagy sebességnél történő vészfékezésnél teljesen megemeli a hátsó tengelyét úgy, hogy mindkét hátsó kerék a levegőbe kerül. Gyakorlatilag majdnem “orra bukik”. Ezt azonban azóta minden bizonnyal sikerült belőle kiírtani, mivel egyáltalán nem tapasztaltunk furcsa viselkedést vészfékezéskor. Bólint, de az természetes is, azonban a hátsó kerekek végig lent maradnak, a fékhatás pedig elég jó.
Az alap modell 5 millió forint környékén indul, ami elsőkerekes és egy ezres, 120 lovas turbómotor hajtja, azonban abból pont a Renegade esszenciája hiányzik. Aki nem fogja terepre vinni, annak mondjuk nem éri meg a dupla ár egy Trailhawk változatért. Aki viszont igen, annak kötelező választás. Ez a csomag ugyanis a hangzatos hajtásláncvezérlő rendszeren (Trailhawk Selec Terrain járművezérlő rendszer) és a motorháztetőn lévő matricán kívül tartalmaz egy komplett haspáncélt. Védőpajzsot kapott többek között az osztómű, a sebességváltó, az üzemanyagtank és az első futómű is, ami minden bizonnyal szükséges volt ahhoz, hogy az autó megkapja a Trail Rated igazolást és a hozzá járó jelvényt.
Igen, ha az ember még extrázgat kicsit, könnyen 12-13 millió forintba is belecsúszhat, pláne ha utángyártott cuccokat is rendel hozzá. Ezért a pénzért viszont kap egy tökéletes kis svájci bicskát. Tökéletes autó közlekedni, csendes, kényelmes és jól felszerelt. Emellett ha kell, simán fel lehet kergetni bármilyen hegyi hágóra, nem fog csalódást okozni. Erre pedig más autó se nagyon képes kevesebbért, sőt! Hegymászóknak, sziklamászóknak, természetjáróknak tökéletes választás lehet, mivel nem kell adott esetben két autót fenntartani, így viszont már egyáltalán nem lehet rá azt mondani, hogy drága. Nem olcsó, de megéri a pénzét. A mi példányunkban egy kétezres Multijet dízel motor dolgozott 170 lóerővel, ami a célnak tökéletesen megfelel. Terepre nyomatékos, azon kívül meg gazdaságos. Drag pályán ritkán fogjuk látni, nem is arra van, de azért az összkeréknek hála egész jól meglódul álló helyzetből. Ötvenig. Utána elfogy, de nem is vártuk el tőle, hogy nagyon repíteni fogja a szárazon 1600 kilós bódét. Valószínűleg a motorpaletta benzines változatai sem lennének sokkal jobb választások ilyen szempontból.
Vegyes használat során nagyjából 8-9 liter között fogyaszt. A hajtáslánc megtervezésénél nagy hangsúlyt fektettek a gazdaságosságra is, a Jeep Active Drive rendszer ugyanis képes bármilyen tempónál lekapcsolni a hátsó kerekek hajtását, így mondjuk egy autópályás használat során, amikor a 4×4-nek amúgy sincs semmi értelme, inkább csak hátrányt jelent.
Összességében ez egy csodálatos házasság eredménye. A Fiat 500e platformra épülő Renegade ugyanis képes volt ötvözni a Fiat tapasztalatait a városi autókról és a Jeep tapasztalatait a terepjárókról, ezzel pedig létrejöhetett ez a kis guruló marmonkanna. Mi imádjuk azokat az autókat, amik érzelmeket tudnak elindítani a benne ülőkben, ez az autó pedig nagyon hozzá tudott nőni a szívünkhöz, úgyhogy valamit nagyon tud.
