Skoda Octavia RS (Diesel)

Végre racsing!

Ez pedig többféleképpen is igaz. Egyrészt ez az első sportosabb autó tesztünk, másrészt ez futhat át a Skoda Octavia RS tulaj apukák fején, miután kitették a gyerekeket az iskolánál.

A Skoda Octavia RS első generációja már megjelenésekor komoly fegyver volt. Akkor még 1.8-as turbómotorral szerelték, és visszafogott külsejével igazi meglepetésautó volt. Ekkoriban még ugye nem voltak ilyen elterjedtek a sportos verziók, mint manapság. A kétezres évek közepén a hazai illegális gyorsulási versenyek egyik sztárja volt. Már senki nem lepődött meg azon, ha egy RS Octavia képes volt tartani a tempót az Evókkal, meg STi-kkel. Komoly tekintélyt épített ki magának a modell ezekben a körökben, mivel amellett, hogy gyors volt, simán lehetett használni családi autóként is, sokkal jobban, mint a korábban említett japán gépeket. Amikor pedig kék lámpás, felmatricázott példányok jelentek meg egészen más szintre ugrott a „buli” fogalma. Az Octavia RS mára rengeteg kihívóra lelt, így kíváncsiak voltunk arra, mit tud a sportos családi autók egyik legrégebbi képviselője 2019-ben. Ez a kifejezett modell a harmadik generáció faceliftes változata, amit 2017-ben mutattak be. Ráadásul kombi. Ráadásul dízel. Ráadásul manuális váltós. Igen, ezek helyett mind választhatnánk mást is, pláne ha igazán a sportos vezetés lenne a fő szempont. A sedan kicsivel könnyebb, a benzines erősebb, a DSG váltó pedig gyorsabb, mint a manuális, mégis ennek az autónak van létjogosultsága még így is.

Tény, hogy a 184 lovas common rail dízel nem lomha. Kicsit sem. Azonban RS-nek kicsit karcsú. Az első három fokozatban még nagyon fickós, de utána elfogy a lendület. Nem lomha, de azért néha kicsit kevés az erő. A benzines, tubós, TSI változat már valószínűleg hozza a kötelezőt, nagyjából pont olyan erős, mint ami ebből még hiányzik (230 LE). Hamarosan érkezik hozzánk egy ilyen is, úgyhogy utána sokkal okosabbak leszünk, viszont 6-7 literes fogyasztást borítékolhatóan nem fog tudni produkálni.

Egyébként abban is biztos vagyok, hogy egy laptoppal és egy jó szakemberrel még kellő mennyiségű tartalék szabadítható fel ebből a motorból is, de ehhez még meg kell várni, amíg lejár róluk a garancia. A külsejéről sok újdonságot nem nagyon lehet mondani, szerintem kevesen vannak, akik még nem láttak ilyet. Ennek ellenére nem unalmas a formája, inkább visszafogott. A modellfrissítés után az első lámpák markánsan tagoltak lettek, ami szerintem kifejezetten jót tett neki, saját „arca”, stílusa lett így az orrának, nem csak egy tucat front. Ezerből is fel lehetne ismerni. Ez pedig szerintem nem árt egy autónak, ettől lesznek emlékezetesek. A piros féknyergek nem néznek ki rosszul, de a lakótelepi suhancok sokat rontottak az ilyen dolgok megítélésén, ezért sokan már gáznak tartják. Szerintem ezzel semmi probléma nincs, ezzel is mutatja az autó, hogy nem csak egy fapad Octavia. A baj máshol van. Engem a világból ki lehet kergetni a kamu kipufogóvégekkel. Szerintem ez inkább gáz, mint a piros féknyergek, pedig amúgy a formájával nincsen semmi gond. Szépen elnyújtott, hosszúkás végek, tökéletesen integrálva a hátsó lökhárítóba. Azonban a megvalósítás módja borzalmas. Olyan, mint ha egy ilyen olcsó, felcsavarozható dísz vég lenne (amúgy az is), amit a filléres polcon találunk a bolhapiacon. Ráadásul a jobb oldali vég kompletten csak egy dísz, mivel a kipuffogó csak a baloldalon eregeti a gázokat, ergó teljesen felesleges ott lennie.

Értem, hogy dizájn, de akkor is. Mindenesetre, ha csak ebbe tudunk belekötni, akkor azzal szerintem nagy baj nincs. Menet közben egyébként nagyon kellemes, a kormány könnyed, és szépen mozog vele az autó orra is. Sokat hozzátesz a sportos érzéshez az alul lecsapott kormánykerék is. Fogása tökéletes, de talán egy picivel lehetne vastagabb. Az ülések nagyon kényelmesek, kellő oldaltartással rendelkeznek, és képesek megtartani nagyobb darab embereket is, valószínűleg egy hosszabb túra után sem borulnak ki az utasok. Hely az mondjuk van bőven. Nevetségesen sok. Mondom ezt én, gyerek nélkül, aztán a szülők majd biztos rám cáfolnak, mivel a kis lurkók drasztikusan meg tudják sokszorozni a poggyászt, így lesz a nevetségesen sok helyből még épp elég. Azért több, mint 600 liter áll a rendelkezésre, így mondjuk két gyereknek még gond nélkül képes elnyelni a cuccait babakocsival, pelenkával, tokkal, vonóval, stb.

A kormányon és a műszerfalon a gombok elhelyezése logikus és jól átlátható. A központi rendszert egy érintőképernyős monitoron keresztül tudjuk vezérelni, ami sajnos azonnal ujjlenyomatokat hagy, így körülményes folyamatosan tisztán tartani. Tulajdonképpen a beltérre is az jellemző, mint a külsőre. Egy pici hibától eltekintve tökéletes. Az ajtókon illetve a váltó körül található carbon utánzatú betétek közelről nagyon gagyik. Messziről még egyébként nem is olyan rossz, de közelről látszik, hogy ez nagyon nem carbon, ami nekem rontja a minőségérzetet. A kipuffogó és a „műcarbon” esetében is úgy vagyok vele, hogy vagy legyen rendesen megcsinálva, vagy ne is nyúljanak hozzá. Persze mást ez abszolút nem zavar, ha meg mégis, akkor vannak műhelyek ahol profi szakemberek legyártják valódi szénszálas kompozitból. Ezt a két kis apróságot leszámítva ez egy tökéletes autó. Mutatós, de nem hivalkodó kívülről, belülről pedig praktikus, kényelmes, és az érintőképernyő kivételével könnyen tisztítható, ami szintén nem hátrány egy családi autónál. Ezzel a motorral még gazdaságos is, úgyhogy bárki számára jó választás lehet, aki 9-10 millió forintot szán autóra. Ennyiért mennek ugyanis az 1 éves, dízel RS Octaviák, újonnan pedig már csak benzinmotorral lehet kapni, tíz és fél millió körüli alapáron. Ezek után pedig tényleg kíváncsi vagyok, mit tudhat a benzines. Hamarosan kiderül.

Szöveg: Leo
Képek: Gergő

< < Vissza a cikkekhez