itt az új supra

örüljünk? sírjunk?

Megérkezett! Itt van az utóbbi évek egyik legjobban várt autója: bemutatták a Toyota Supra legújabb, ötödik generációját.

Hogyan jutottuk el idáig? Egyáltalán mire ez a nagy hajcihő? Miért olyan nagy dolog ez?
A Supra első három generációját 1978-1993-ig gyártották, de ha megengeditek, akkor első sorban a negyedik generációra (1993-2002) fókuszálnék ezúttal, mivel ez volt az a modell, amely világszerte ismertté, kedveltté, egyes körökben pedig rettegetté tette. Sőt! Ennyi idő elteltével már nyugodtan lehet az autóipar legendái közé sorolni, ennek pedig nagyon egyszerű és rövid oka van: a motor, ami hajtja. Persze, külsőleg sem csúnya, egyes kiegészítőkkel kifejezetten látványos tud lenni, amihez hozzáad az is, hogy a 90-es évek elején tervezett formavilág mostanra kezd „klasszikussá” válni, tehát elképesztően ki tud tűnni a jelenleg gyártott autók közül. Mégis, ez semmit sem érne, ha nem rakják bele a történelem egyik legcsodálatosabb motorját, a 2JZ-t. Formás autó a Mitsubishi 3000GT, meg a Nissan 300ZX is, mégsem értek sosem a Supra nyomába népszerűségben. Ennek pedig oka van.

A japánban ekkor érvényes autógyárak közti megállapodás értelmében senki sem készíthetett 200 KW-nál erősebb motort, hogy elejét vegyék a gyártók közti kicsinyes számháborúnak. Emiatt van, hogy rengeteg 90-es években gyártott japán erőgép mindössze csak nagyjából 280 lóerő körül teljesít. A 2JZ-GTE motor egy golyóálló konstrukció. Vas blokk, alu hengerfej, megfelelő kenési rendszerrel, és túlméretezték minden lehető módon, így a gyári motor komolyabb beavatkozás nélkül is képes röhögve megduplázni a gyári adatait. Egy teljes, megfelelően megépített 2JZ motor pedig játszi könnyedséggel képes négy számjegyű teljesítmény adatokat prezentálni. Ehhez pedig egész sokáig lehet használni a gyári, 6 sebességes váltóját is, ami egyébként Getrag gyártmány, de hasonlóan túl van méretezve, mint maga a motor. Ettől függetlenül nincs az a slick gumi, ami képes lenne a megfelelő tapadást biztosítani egy ilyen bestiának, de ha egyszer megtapad jaj annak, akit éppen kergetünk…

Az internet tele van Supra videókkal, képekkel, cikkekkel. A mai napig imádják az emberek, mert sokkal többet tudott nyújtani, mint azt a gyári állapota sejtette. Mára befektetésnek is igencsak jó vétel, hiszen a jó karban lévő példányok nagyjából 50-80 ezer euró környékén cserélnek gazdát, ráadásul itt nem vész el az autóra fordított összeg sem teljesen, hiszen sokan hajlandóak megfizetni egy megfelelően kivitelezett építést. Szóval láttuk a videókat erről az autóról, ami nevetség tárgyává tett jónéhány gazdag ficsúrt a menő, új sportkocsijában. Emlékezhetünk az első Halálos Iramban filmre, ahol a Ferrari-s ürge lenézte a „csóró” Suprát mielőtt feltolták neki a kúpot szembesávból. És míg a Ferrari azóta inkább vesztett értékéből, úgy a Supra inkább egyre drágább lett, jelenleg nagyjából egy árban mozognak a filmben szereplő példánnyal. Na, ennek az autónak kellett megcsinálni az újabb, jobb, modernebb változatát. Szinte lehetetlen feladat. A 90-es években a japán autógyártók eszeveszettük meg akarták mutatni a világnak, mennyire jó autókat tudnak csinálni. Többek között ezért is született megannyi csodás autó ebben az érában a felkelő nap országában. Ennek érdekében pedig elképesztő energiákat mozgósítottak, hogy a műszaki megoldások legyenek kiemelkedőek, és legyen az autó tartós, megbízható.

Sokáig. Nem csak amíg tart a garancia. 2018-ban más idők járnak, a profit és a negyedéves kimutatások uralják a világot, főleg egy akkora iparágban, mint az autógyártás. Nem nagyon akar már senki tartós autókat gyártani, bírja ki pár évig, aztán csókolom, lehet venni a következőt. Ettől pedig én személy szerint nagyon félek, hiszen az előzetesen kiszivárgott információk alapján igencsak kétesélyes, lesz-e elég potenciál az új generációban ahhoz, hogy tovább vihesse az elődje hírét. Az új Supra motorját a BMW fogja gyártani. Illetve az egész autó egy, a két gyártó közti koprodukció eredménye lett, az alapja a Z4-es, melyhez a japánok saját karosszériát rajzoltak.

Könnyen hihetnénk, hogy ez az egész csak egy felfújt marketing cirkusz, és csak meg akarják lovagolni a modell népszerűségét, hogy legyen belőle némi pénz. Személy szerint nem attól félek, hogy rossz lesz az új Supra. Tovább megyek. Látatlanban is biztos vagyok benne, hogy az új Supra jó autó lesz. Egyrészt Akio Toyoda, a Toyota jelenlegi vezére személyesen is érintett Supra ügyben, hiszen maga is komoly rajongója a típusnak, a bemutató sajtó anyagban is kihangsúlyozza milyen fontos neki ez az autó, és hogy annak idején mennyire jó volt a Nordscleifén csapatni a jó öreg MK4-essel. Másrészt ott vannak Fredric Aasbo szavai, aki egyébként az amerikai Formula Drift szériában koptatja a hátsó gumikat a Toyota félgyári pilótájaként egy 4 hengeres (!!!), 1000+ lovas, hátsókerekesre átalakított Corollával. Korábban azonban Suprával lett híres, többet is építettek, amikkel aztán a világ minden pontján megjelent (és gyakran nyert is).

Őt hívta el a Toyota korábban arra a bemutatóra, ahol még ugyan álcafóliázva, de már immáron kilinccsel előre is láthattuk közlekedni az új jövevényt, természetesen Aasbo-val a kormány mögött. Miután megautóztatta a Toyota Gazoo Racing komolyabb pilótáit (J.M. Latvala, M. Conway) meg a szerencsés meghívottakat elmondta, hogy komoly elvárásai voltak korábban, hiszen pontosan tudja, mit képvisel a régi modell, neki is van több edző Suprája, sőt még a barárnőjének is építettek egyet, hogy tudjanak együtt csapatni rendezvényeken. Elmondta, hogy az első benyomások nagyon pozitívak, az autónak pedig elképesztően alacsony a tömegközéppontja, ami ugye csak jót jelenthet nekünk, autózni szerető embereknek. A Toyota az évtized elején a GT86-tal már sikeresen továbbfejlesztett egy korábbi ikonikus modellt, az AE 86-ot, ami akkor nagyon nagy durrantásnak tűnt, de eddig valahogy nem látszik a töretlen lelkesedés, nem tapossák az emberek egymást az utolsó GT86-okért a szalonokban. Nem mondom, hogy nincs jelentősége, de inkább csak a nagyobb piacokon. Viszont nincs akkora kultusza, mint a régi hacsinak, és nem látom a tendenciát sem affelé. Idővel elképzelhető, hogy beérik, de ez nem jó omen, ha a Suprára gondolunk. Vissza is térhetünk a BMW hajtáslánchoz, hiszen nem csak a motor, hanem a 8 fokozatú automata váltó is bajor termék.

Nekem speciel semmi bajom a BMW motorokkal. Láttam már olyat, aki szenvedett velük, meg olyat is, aki imádta és sosem volt vele gondja. Biztos vagyok benne, hogy kellően erős lesz az autó a gyári motorokkal is, azonban az is tuti, hogy nem lesz benne annyi lehetőség, mint a jó öreg, békebeli 2JZ-ben. Az a csattogó, lángoló, durrogó szörnyeteg kell pedig, mivel arra ugranak az autóbuzik, akik pedig ilyen szempontból az egyik legfontosabb szereplői ennek a körnek. Nem ők hozzák a komoly profitot, viszont ők azok, akik egy márkát naggyá tudnak tenni. Ezek az emberek azok, akik képesek vallás-szerűen ragaszkodni egy márkához vagy adott esetben egy modellhez, rengeteg időt, energiát és pénzt fordítanak arra, hogy az autójuk mindent megkapjon, ami csak lehetséges. Ezek az emberek építik azokat az autókat, amiket utána milliók megnéznek a netes videókon, ezek az emberek azok, akik közösségeket alakítanak ki, információkat gyűjtenek és gondoskodnak arról, hogy egy-egy autó azt követően se merüljön a feledés homályába, hogy annak gyártásával már leálltak. Ezek az emberek viszont nem spontán gyűlnek össze. Az autónak kell olyat nyújtania, ami miatt bele lehet szeretni. Így lesz egy márkának hírneve, nem attól, hogy mennyi autót ad el évente

Én 5 éves voltam, amikor a negyedik generációs Supra megjelent, és kellett neki 15-20 év, mire rendesen beérett. Ha ezt vesszük alapul, akkor a kérdésünkre a választ csak 15-20 év múlva kapjuk meg, ráadásul a potenciális rajongók még csak 5 évesek nagy átlagban. Ennek az autónak tehát nem nekünk kell majd megfelelni. Ha lesz kultusza, azt azok a fiúk és lányok fogják felépíteni, akik most még Matchboxokat tologatnak. Ők pedig más korban fognak élni felnőttként, más kontextusban látják majd a világot és emiatt különböző elvárásoknak is kell megfelelni, mint autógyártó. Ők majd eldöntik, méltó-e a név az autóhoz. Könnyen lehet, hogy mi a döntésükkel nem értünk majd egyet, de akkor sem fog összedőlni a világ, ugyanis az ember leleményes. Mi leszünk majd azok az elmeroggyantak, akik 10-15 év múlva hozzájutnak egy használt, ötödik generációs Suprához, és azonnal beleépítik a jó öreg 2JZ-t egy negyven kilós turbóval, hogy aztán lehessen menni vele büntetni. Úgyhogy én azt mondom, örüljünk az új modellnek, és ne keressük benne a régit, mivel nem sportszerű az összehasonlítás. Más korban, más embereknek kell megfelelnie, úgyhogy természetes, ha nem olyan, mint a korábbi. Akkor is, ha mi szeretnénk, hogy olyan legyen. Ez van. Ettől függetlenül kapunk megint egy Toyotát, amit a vezetési élmény reprezentációja miatt építettek, és nem csak sima közlekedési eszköznek, ennek pedig mindenképpen örülünk. Ha pedig lesz alkalmunk tesztelni, biztosan csinálunk egy komoly összehasonlítást a régi és az új között.

Szöveg: Leo
Képek: Toyota, Gergő