Tsiga Projekt

Néhány hete sajnálatos híreket kaptunk. Egyik barátunknak (becenevén Tsiga) ugyanis be kellett feküdnie egy szívműtétre, azonban mi a kezdeti sokkhatás után igyekeztünk meglátni a lehetőséget a dologban. Tsiga az a fajta srác, aki az elsők között jelentkezik, bármiben is kérsz segítséget. Elképesztően sokoldalú, aki számtalan dologhoz ért, de talán egy kicsit túlságosan is önzetlen. Emiatt fordulhatott elő, hogy bár ő szinte mindenkinek segédkezett az autója építésében, saját verdájára már sosem maradt elég ideje. Az öreg 155-ös Alfa egyértelműen látott már szebb napokat, elemei megfakultak már, és amúgy a tulaj tervezi is a teljes restaurálást, mégis kiakartuk kihasználni ezt a nem várt lehetőséget, hiszen remélhetőleg soha többet nem leszünk ilyen helyzetben, ez az egy esélyünk van arra, hogy meglepjük őt, és kicsit talán törlesszünk neki abból, amit tőle kaptunk az elmúlt években. Nem a szenzációt akartuk tehát ezzel hajhászni, ráadásul nem ez az első ilyen jellegű megmozdulásunk, korábban is volt már hasonló, azonban ez az első, amikor komolyabban dokumentáltuk is az egészet.

Természetesen végig mindent teljes titokban kellett csinálni, mivel a meglepetés akkor meglepetés, hogy ha emberünk nem sejt semmit az egészből. Lassan kezdünk hozzászokni, hogy mindig mindent gyorsan kell végrehajtani, ezúttal sem volt másképpen. A műtéttel és a rehabilitációval együtt is maximum 4-5 héttel tudtunk gazdálkodni, ebből azonban két hét kiesett, eddig tartott ugyanis, amíg az autót el tudtuk juttatni a műhelyünkbe. Végül összesen 9 nap alatt készült el az autó. Mindenképpen szerettük volna, ha végre egységes összképet mutat, hiszen korábban nagyjából minden eleme más színű volt. Tsiga korábban mesélt már nekünk 1-2 dologról, mit hogyan szeretne az autón majd megcsinálni, így nem a sötétben kellett tapogatóznunk ahhoz, hogy az ízlésének kedves eredményt alkossunk. A kérdés már csak az volt, hogy az előkészítő munkálatok után az autó fényezve legyen, vagy fóliázva. Gyors kupaktanács, mérlegelés, és számolgatás után arra a következtetésre jutottunk, hogy a legjobb megoldás a fóliázás. A csapatnak is nagyobb benne a tapasztalata, illetve a leendő restaurálás lehetőségét sem szerettük volna elvenni.

A karosszérián ki kellett javítani minden fellelhető hibát, hiszen elég furán néz ki a vadi új fóliázás, ha alatta hullámos a lemez. Ez sem lett volna különösebben nagy kihívás, ha egyébként ez lenne az egyetlen dolgunk az életben, azonban nekünk is van napi 8-10-12 óra munka, és csak az után tudunk foglalkozni a saját “hülyeségeinkkel”, jelen esetben Tsiga Alfájával. A hátsó lökhárítót és a csomagtér ajtót lecseréltük jobb állapotú példányokra. Az autó kapott két új elektromos tükröt, és a kopottas emblémák is újakra lettek cserélve. Itt a hátsó ajtó zárjának és betétjének összematekozása volt a legnehezebb rész. Nagyjából három hétköznap este, plusz egy hétvége beáldozása után az autó készen állt a csomagolásra. Már kezdtük azt hinni, hogy kényelmesen be fogjuk tudni fejezni az egészet, amikor olyan hírek érkeztek, amik alapjában kérdőjelezték meg az egész projekt sikerességét. Tsiga ugyanis vasból van (amit eddig is tudtunk), így egy héttel korábban érkezhetett haza, ami egyébként nyilván örömhír volt, azonban elképesztő hajrát kellett teljesíteni a meglepetés befejezéséhez.

Ez azt jelentette, hogy a kényelmes másfél hét helyett csak 1-2 napunk maradt arra, hogy az autót teljes egészében lefóliázzuk, és minden aprósággal végezzünk, majd a végén jó alaposan kitakarítsuk. A beltérben is igyekeztünk rendet tenni, és az autó hangrendszere is bővült néhány új alkatrésszel, úgyhogy mindennek mindennel passzolnia kellett. Újra gyártottuk a matricák egy részét, illetve friss szintert kapott a toronymerevítő is, hogy szépen harmonizáljon az új külsővel. Igazi csapatmunka volt ez, mindenki hozzátette, amit csak tudott, és másképpen nem is sikerülhetett volna.

Az autó tehát pár nappal a tervezett átadás előtt sietve átkerült a Llumar Magyarország műhelyébe, ahol megfelelő körülmények között, profi eszközök álltak a rendelkezésünkre a végjátékhoz. Egyetlen egy dolgot nem tudtunk sehogy sem intézni: kicsivel több időt. 😀 Tsiga csütörtökön haza érkezett mindenki nagy örömére, és mi tudtuk, hogy nem fogjuk tudni sokáig távol tartani az autójától, így gyorsan ki kellett találni valamit. A műhelybe szabad bejárása van, így zárat kellett cserélni, Roli meg “elhagyta” a kulcsokat. Végül másnapra, péntek estére szerveztünk egy teljesen átlagosnak tűnő meetinget az egyik budapesti bevásárlóközpont mélygarázsába.

Ebben még semmi feltűnő nem volt, mivel ez egy szokásos péntek esti program a csapat életében, mindösszesen az lehetett némileg gond, hogy a társaság azért jóval népesebb volt, mint egy “szokásos” péntek estén. Szerencsére Tsiga nem érezte rajtunk a feszültséget, így kedélyesen beszélgettünk a parkolóban vele, ő pedig nem sejtette, hogy már úton van a felpimpelt verdája. Végül megérkezett az autó, és végre beérett az a sok munka, amit belefektettünk ebbe az egészbe. Az volt a célunk, hogy meglepjük, és megháláljuk neki azt, amit tőle kaptunk. Az arcára egyszerre ült ki az öröm és a meglepettség még úgy is, hogy utólag elmesélte nekünk, titkon kicsit számított erre, azonban igyekezett mindig gyorsan elhessegetni a gondolatot, mondván ez túl nagy falat lenne ennyi idő alatt bárkinek, nem hogy egy rakás lelkes amatőrnek, munkaidőn kívül. Percekig állt az autó mellett, és tulajdonképpen sokáig fel sem fogta, hogy mi történik vele éppen. Mi pedig pont ezért csináltuk. Mert adni jó. És ez nem [email protected]ás, meg valami szentimentális hittérítés, hanem tényleg jó. Ráadásul a csapatot is összekovácsolja, még akkor is, ha esetleg közben állandóan vitatkozunk. Mégis utólag mindenki békés nosztalgiával gondol vissza az egészre.

A projektben a sok-sok baráton kívül meg kell köszönnünk a közreműködést az Alfa Amore csapatának, az ELAFORG-nak, a LLumar Magyarországnak, és a CarSkinz-nek. Nélkülük esélyünk sem lett volna arra, hogy mindezt megvalósítsuk. Tsiga pedig boldogan használhatja a felfrissült 155-öst, immáron egységes külsővel. Jó, amikor összejönnek a dolgok… 🙂

// További cikkek, amik érdekelhetnek //

Tsiga Projekt

Néhány hete sajnálatos híreket kaptunk. Egyik barátunknak (becenevén Tsiga) ugyanis be kellett feküdnie egy szívműtétre, azonban mi a kezdeti sokkhatás után igyekeztünk meglátni a lehetőséget

// Tovább a cikkhez //