Ferrari SF90 Stradale

Az első lovacskás zászlóshajó, ami konnektorról is tölthető

2019 fontos év Maranellóban, ugyanis idén ünnepli a Scuderia Ferrari alapításának 90. évfordulóját. Stílusosan ezt egy új csúcsmodell, az SF90 Stradale bemutatásával koronázták meg, mely a márka történetének első plug-in-hybrid, azaz konnektorról is tölthető modellje. Az előző csúcsmodell, a LaFerrari még nem rendelkezett ezzel a funkcióval, ráadásul pusztán elekromos módban sem volt képes közlekedni. További érdekesség, hogy az SF90 lett a Ferrari első csúcsmodellje, amelyet V8-as erőforrás hajt.

A motor egyébként egy viszonylag kicsi, négyezres V8-as, a szokásos derékszögű elrendezéssel, és turbófeltöltővel, mégis képesek voltak belőle kipréselni nagyjából 800 lóerőt, ami házon belüli rekord. A fennmaradó nagyjából kétszáz lőerőt három további villanymotor biztosítja. Hátul találunk egy MGU-K, azaz kinetikus energia-visszanyerő rendszert, mely a fékek által termelt energiát használja a rendszer feltöltésére, elöl pedig két további „hagyományos” villanymotort. Azt gondolnánk, egy ennyire bonyolult rendszer kezelése minimum rakétatudós végzettséget kíván, de szerencsére nem így van. Sőt, a lehető legegyszerűbb a dolog, mivel indulás előtt, csak ki kell választani a kívánt közlekedési módot.

Beállítási lehetőségek:

eDrive: Csak elektromos mód, aminek hiánya miatt „ki is röhögték” a LaFerrari-t. Villanyos üzemmódban az SF90 maximum 25 km-t lesz képes megtenni, úgyhogy itthon nem látjuk majd zöld rendszámmal, de már a némán suhanó Ferrari látványa is elég sokkoló lesz. Pláne a tudat, hogy ilyenkor csak az első kerekek hajtanak…

Hybrid: Tulajdonképpen ez az SF90 alap beállítása, tehát ha csak simán elindítjuk az autót, akkor ebben a módban találjuk. Nem szükséges sok magyarázat, a benzin és elektromos motorok együtt dolgoznak az autó meghajtásán. Ha nincs igény a belső égésű motor által nyújtott teljesítményre, a rendszer le is állítja azt, és csak akkor kapcsol vissza, ha kap egy parkettát. Vagy lemerülnek az akksik.

Performance: A Hybrid móddal ellentétben, itt nem állítja le a belső égésű motort, hanem folyamatosan dolgozik a villanymotorokkal együtt. Örömautózásokhoz ajánlott beállítás.

Qualify: Tulajdonképpen ez a „party mód”, ha Hamilton szavait használhatom egy Ferrarira. A 162 KW teljes egésze a rendelkezésre áll egy rövid időre. Pályája válogatja, de 1-2 kvalis körre lehet elég a plusz teljesítmény.

További F1-es kötődés a 8 sebességű, dupla kuplungos váltó, aminek gyártásához számtalan F1-ből származó „know how”-t használtak fel. Ennek, illetve a szofisztikált összkerékhajtási rendszernek köszönhetően az SF90 Stradale mindössze 2.5 másodperc alatt futja a százas sprintet, és a 200-hoz sem kell neki több, mint 6.7 mp. Természetesen a sok akku, meg plusz elektromos motorok többlet súlyt jelentenek, azonban a mérnökök sokat spóroltak a motoron, illetve természetesen itt is széles körben alkalmazzák a szénszálas kompozitokat a csúcspaci versenysúlyának kordában tartásához. Aerodinamikailag szintén kihívást jelentett az autó, mivel az extra teljesítmény extra hőt termel, ráadásul most már van egy teljesen villanyos első tengely is, így teljesen más koncepciót kellett alkalmazni, mint a korábbi modellek során. El kellett érni, hogy az autó menet közben továbbra is kellő hűtést biztosítson a rendszereknek, azonban mindemellett a légellenállás és a leszorító erő egyensúlya sem borulhatott meg, elvégre ez egy Ferrari. A beltér elsőre kicsit puritánnal tűnhet, azonban ennek is oka van. Az olaszok filozófiája az volt, hogy lehetőleg ne tereljék el semmi felesleges baromsággal a sofőr figyelmét. Igyekeznek elérni, hogy az idő legnagyobb részében a sofőr mindkét kézzel fogja a kormányt, és ne a középkonzolon lévő monitorral legyen lekötve. Ezt pedig két lépésben igyekeznek megoldani. Egyrészről mindent, de tényleg mindent a kormányról lehet vezérelni. A tekerők és hagyományos gombok mellett érintésre érzékeny gombok segítségével állíthatjuk az autó egyes paramétereit, így nem kell levenni közben a kezünket a korányról. Emellett nem tettek kijelzőt a középkonzolra, mindent a 16 colos képernyőn látunk, ami a műszeregység helyén kapott helyet közvetlenül a sofőr előtt. A carbon, a bőr, és a piros varrás nem maradhat el ezúttal sem.

A külsőre ezúttal sem lehet panasz. A képek magukért beszélnek, az autó széles, lapos és futurisztikus. Minden bizonnyal némi finomítást azért eszközölnek rajta, mire a szalonokba kerül, de mindenképpen mutatós gép, és nem csak azért, mert Ferrari. Természetesen nem maradhatnak el innen sem a versenypályáról származó „tapasztalati pontok” bevetései. Az aktív aero manapság már nem nagy meglepetés, azonban ezt is igyekeznek egyre kevésbé észrevehetően alkalmazni. Ezúttal aktív Gurney flap-ek alkalmazása jelentett megoldást.

Összességében tehát az új Ferrari csúcsmodell minden tekintetben jobb, mint az előző. Sokkal okosabb és többet tud, mégis könnyebb. A motorja erősebb és hatékonyabb, mint valaha. Fogyasztási és emissziós adatok még nincsenek, de szerintem ezek most nem is fontosak. A lényeg, hogy érkezik újra egy fantasztikus csúcsgép, mely elődjeihez hasonlóan méltó módon képviseli korának technológiai fejlettségét.

Szöveg: Leo
Forrás: Newspress
Képek: Ferrari