BMW E46 330ci

A család cabriója

Csaba 2015-ben szerezte meg az autót, nagy nehézségek árán, mivel az előző tulaj nem akart tőle megválni, azonban az élet közbeszólt. Ezúttal is.

Úgy látszik, a BMW tulajok nagy számban ragaszkodnak autóikhoz, mivel két hónappal ezelőtt nagyjából ugyanígy kezdődött a történetünk. Az autót előző, idősödő gazdája nem akarta eladni, amit végül hosszú hónapot kitartó kérlelése, és némi nem várt külső ok segített az adásvételhez. Hogy pontosan mi is volt az ok, az nem is fontos. A lényeg, hogy az autó végül kikötött Csabánál. Az első lépést egy állítható futómű jelentette.

Ezzel az a helyzet, hogy ha az ember rendesen letekeri, akkor gyakorlatilag közlekedésre alkalmatlan lesz az autó, pláne ha a lakhelyünk közelében tele vannak az utcák fekvőrendőrökkel. Ha meg az ember nem tekeri le rendesen, akkor nincs is sok értelme, jobban jár egy sima ültetőrugóval (kivéve mondjuk versenypályán, de ez itt most nem volt lényeges). Így hát a futómű gyorsan menesztve lett, a helyét pedig egy egyedileg épített air ride rendszer váltotta fel. A rendszert Molnár Ákos építette, az alapot az E46 M-es gátlók jelentették, erre kerültek fel a légpárnák a rugók helyére.

A 10 literes levegőtartályt egy Viair 440-es kompresszor tölt fel friss levegővel, a mágnesszelepek pedig tengelyenként engedik a levegőt. Az egyedi AC Schnitzer felnik az RS-felni műhelyében készültek, és korábban szélesebbek voltak, azonban a használhatóság jegyében picit „keskenyebbre” lettek véve. A front egyik jellegzetessége a full fekete első lámpabúrák, melyek természetesen csak a találkozókra és kiállításokra kerülnek fel, ugyanis gyakorlatilag nullára redukálják a fény kibocsájtást. Szerencsére az E46 lámpabúrája percek alatt kicserélhető, így gyorsan átváltoztathatjuk a gangszta frontot gyárira, és vissza. Persze kell hozzá egy cseredarab, de megoldható.

A következő érdekességet a csomagtartóban találjuk. Csaba a találkozókra rendszerint viszi magával a családot is, és bár kisfia kellően autófan, azért előfordult, hogy a végére már unta a dolgokat. Ahány találkozó, annyi szabály, így nem mindig tud az ember lelépni, ha már nincs kedve ott lenni. Vagy a hely adottságai miatt, vagy a parkoltatás miatt, vagy teljesen más okok miatt, amit egy felnőtt általában könnyebben meg tud érteni, mint egy gyerek. Az ilyen esetekre a legjobb, ha le tudjuk őket valamivel kötni, erre pedig tökéletes megoldás egy játékkonzol, és egy monitor. Az autó hangrendszere is teljesen át lett építve. Ehhez a Gálffy Tuning jelentett segítséget, amikor is úgy döntöttek, megtámogatják az autót némi hangtechnikával. A találkozók zömén úgyis ott voltak, akkor már miért ne állítanának ki együtt? Mindenki nyer. Az autóban már korábban is egy CMP multimédiás fejegység volt, ezt azonban lecserélték újabb modellre. ESX hangszórókat is beépítettek a gyáriak helyére, plusz a csomagtartó is kapott egy kis hangcuccot, hogy maximalizálják a játékélményt. Az autót egyébként egy okos megoldásnak köszönhetően működtethetjük konnektorról is (legalábbis az elektromos berendezéseket), van benne inverter is, így egész nap lehet játszani, és a kompresszor sem fogja lemeríteni az akksit a nap végére.

Egyébként a csomagtért beépítését, és annak kárpitozását szintén Molnár Ákos készítette Székesfehérváron, hozzá járt le Csaba segíteni, amikor tudott. Az ESX dekort pedig a híres virtuál tuner, Samók Tamás (X-Tomi Design) készítette, és nagyon betalált vele. Nem kirívó, de mégis mutat. Nagyon nehéz ezt megoldani, pláne ha az autó stílusa nem passzol nagyon a reklámozott cég vagy termék logójához. Itt tökéletesen meg lett oldva a feladat, a dekor minden szögből jól látható, és nem rontotta el egy egyébként szép autó megjelenését, inkább kiegészíti azt. Ez szerintem nagyon fontos hirdetőnek és autótulajnak egyaránt. Ha már felkerül egy reklám, miért ne nézzen ki jól? Az autó csúcs időszakát 2017-ben élte (ha lehet ilyet mondani). Akkoriban gyakorlatilag minden rendezvényről kupával, elismeréssel tértek haza vele. Kemény tetővel, tetőcsomagtartóval, szélesebb felniperemekkel, és durvább kerékdőléssel nagyon beteg volt, természetesen jó értelemben. Azóta kicsit szolidabbra lett véve a külső, de tényleg csak kicsit, avatatlan szem nem is biztos, hogy észleli a változásokat. Ezek a változtatások azonban drasztikusan megnövelték az autó használati értékét, ami jól mutatja, mennyi szívást kell bevállalni ahhoz, hogy kimaxoljuk az autónk lehetőségeit. Itt fél col, ott meg pár centi mínusz, és mindjárt sokkal használhatóbb az egész. Amikor pedig az ember már megunta a kupagyűjtést, fontosabb lesz neki a használat, mint a kinézet.

Csabi kisfia egyébként aktívan is részt vesz a tuningolásban. Találkozókon rendszeresen megvan a feladata, amit lelkesen, és nagy örömmel végez sőt, gyakran ő figyelmeztet, nehogy otthon maradjon valami fontos kellék, vagy tisztítószer. Az egyik AMTS-re még egy pocket bike is készült neki, ami a felni színére lett lefújva, és a kocsi mellett lett kiállítva. Emellett Csabi párja sem veti meg a szép autókat olyannyira, hogy ha minden igaz az autót a későbbiekben ő fogja megörökölni. Így pedig azonnal értelmet is nyer a „család cabriója” a címben. Mindenki hozzáteszi a saját részét, mindenki kiveszi a részét a feladatokból, és így ezáltal mindenki a sikerekből is részesül. Nem rossz recept. Ez is azt mutatja, hogy különbözőek vagyunk. Mindenki mást szeret, mindenki mást tart fontosnak vagy szépnek, de pont így van ez jól. Nyomorult világ lenne, ha mindenkinek ugyanaz kéne. Az autózás a közös nyelvünk, ez az ami összeköt bennünket, és ez a kötelék sokkal fontosabb, mint a különbségek, melyek megosztanak minket.

Szöveg: Leo
Képek: Roli