Bara Combo S

combos kombó

Ez pedig nem egy idióta szóvicc (csak félig). Mivel nem sok embernek jut eszébe keresztezni egy sportautót, meg egy dobozos melós kocsit. Így nyugodtan mondhatjuk rá, hogy ez egy nem mindennapi kombináció.

Az alap egy öregecske, lelakott munkaautó volt, szerintem mindenkinek megvan a kép a fejében a fehér, rozsdásodó, használattól megkopott járműről a csettegő, ám elnyűhetetlen Isuzu dízel motorjával. A tulajdonos tíz évvel ezelőtt egy kanapéért cserébe jutott hozzá, és hamar eldőlt, hogy nem marad gyári. Bara László egyébként az ország egyik legjobb kárpitos mestere, az évek során volt már dolga motorokkal, hajókkal, ritka veterán autókkal meg természetesen tuning autókkal is, így logikus döntésnek tűnik, hogy annak idején valamilyen szinten demóautónak szánták az öreg málhást. Az első komolyabb beavatkozás, a jelenleg is látható airbrush munka már jóideje díszíti a járművet, azonban minden egyes azóta kivitelezett átalakítás úgy lett megtervezve, hogy az airbrush megmaradjon. Még a komplett fényezések is, ami végtelen maszkolást, és a vele járó szívást jelentik. Lacinak egy jennersdorfi márkatalálkozó hozta meg az első komolyabb lökést, amikor a még napi használatos autóval megnyerte a Corsa kategóriát. Valószínűleg itt lazultak meg a csavarok a fejében először (a legjobb értelemben), mivel a legtöbb ember inkább élvezné a sikert, és jó hosszú ideig nem is módosítana az autón újra.

Laci azonban másképpen gondolta, inkább motiválni kezdték a sikerek, hogy megmutassa, és valóban kibontakoztassa a kreativitását. Hogy méltó legyen a díjakra. Egyébként ugyanezen a találkozón a következő két évben is megnyerte a kategóriáját, a végén pedig eljutott Európa legszebb tuningautói közé is. A Tuning World Bodensee ad otthont az öreg kontinens egyik legnívósabb, és legelismertebb autós szépségversenyének, a Yokohama Tuning Awards-nak. Ide gyakorlatilag Európa krémjét válogatják be, majd tüzetes átvizsgálás, és egy egyenes kieséses rendszer után megválasztják a legjobbakat. Az elmúlt években mindig nagyjából 200 díj került kiosztásra rengeteg kategóriában, azonban idén a gumigyártó főszponzor kiszállása miatt a kupák száma is lefeleződött. Mondjuk, a kiállított autók minőségéből ez semmit sem von le.

A Combo rengeteg formát öltött már az évek során, mire elérte a jelenlegi állapotot. Több teljes, külső-belső átalakítás is megtörtént, amiből a legjelentősebb 2015-ben került megvalósításra. Ekkor már a modernebb, Audi lámpákkal szerelt front megvolt, illetve a hátrafelé nyíló, öngyilkos ajtók is, a beltérben pedig már elkezdtek feltűnni Porsche elemek úgy, mint a műszerfal, az ülések és az ajtókárpitok. Egy baráttól jött az ötlet, hogy ha már ennyi minden Porsche, akkor miért nem pakolnak bele egy rendes „lapos hatost”. Megkezdődött a kutatás megfelelő donor után, amiből sikerült is felhasználni a motort váltóval, diffivel, azonban a Boxter annyira sérült volt, hogy a padlólemezt egy másik, cabrio Boxter S-ből kellett kivágni. A Combo komplett alja a tűzfaltól hátrafele teljesen ki lett vágva mintegy negyven centi magasan, miután az autó megfelelően ki lett merevítve a műtéthez. A beavatkozást Remetehegyi László végezte, aki drift autóktól kezdve Kiss Norbi versenykamionjáig elég sok mindennel foglalkozik. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy a nagyjából 350 óra befektetett munkaidő során volt anyázás rendesen, ha abból indulok ki, hogy én egy fékbetét cserénél is képes vagyok agyérgörcsöt kapni. Itt meg össze kellett fémből gyurmázni egy Combo-t egy Boxter-rel, szóval nem kis teljesítmény.

A felcombosított puttonyos így jelenleg nagyjából 400 lóerő leadására képes a hátsó kerekeken, egy sperr difin keresztül. A váltó is a gyári, automata, azonban Lacinak nem hiányzik a manuális váltó, megfelelően ki lehet alkalom adtán autózni a ménest így is. Természetesen a motor- és hajtáslánc csere hozta magával a többi fontos dolgot is, így további Porsche alkatrészekkel találkozunk a futóműben és a fékrendszerben is. A hasmagasságot légrugós rendszeren keresztül lehet állítani, de gondolom ezen ma már senki sem lepődik meg. Kerekek tekintetében is volt már több verzió is, a jelenlegi, egyedi, 3 részes Teledial-ok az RS-felni-nél készültek, és különlegességük (többek között), hogy központi anyásra lettek átalakítva, mint a versenyautóknál.

A versenyautós irány pedig nem véletlen. Igen, ez az autó úgy néz ki, mint egy ékszeres doboz, azonban ha adottak a körülmények, Laci nem rest a sz@rt is kitaposni belőle. (Nyilván nem közúton, mivel nincs az a hátszél, amivel műszakit kaphatna az autó) Történt ugyanis, hogy a számtalan nívós, nemzetközi siker olyan helyekre is eljuttatta a kis kárpitos demókocsit, mint például a legendás Nürburgring Nordschleife. A Tuning World Bodensee győzteseit tavaly, illetve tavaly előtt is vendégül látták egy fotózáson, aminek a kedvéért egész napra lezárták a pályát, a képeket pedig az aktuális év Miss Tuning győztesével készítették a hírhedt körhinta (Carussel) kanyarban. Az első évben sikerült is az autót némileg túlhajtani a nagy csapatás közben. Bár az oldalán található két Porsche beömlő valóban funkcionál, ez önmagában nem volt elég a motor hűtésére. Az S modelleknek amúgy is van még egy plusz külön hűtője, ráadásul a hűtőkörök is sokkal hosszabbak, így felfedte magát az első, és talán egyetlen komolyabb probléma, amire megoldást kellett találni. Egy megfelelő méretű versenyhűtő beszerelésére volt szükség, ezzel pedig most már teljesen jól kordában tartható a hőmérséklet. A rendszer nagyjából 12 liter vizet keringet egyébként.

A beltér természetesen a kárpitos finomságok reprezentálására szolgál. Különböző fajtájú bőrök és puha kárpit borít mindent. A kiegészítők nagy része pedig carbonozva lett, ezzel is tovább növelve a „részing” érzést. A csomagtartót kinyitva csak kapkodja a fejét az ember, és a legtöbben észre sem veszik, hogy egyben nyílik a raktér ajtaja, nem pedig külön-külön. Ez sem volt egyszerű, ráadásul egyedi ablakot is kellett csináltatni, mivel ilyen ajtó nem létezik, azonban így máris lett hely belül egy hatalmas kijelzőnek. Az ember csak bambul befelé és próbálja feldolgozni egyik élményt a másik után, azonban nem árt figyelni, hogy ne csorgassuk rá a nyálunkat a hatalmas orsót formáló mélynyomóra, miközben a plexin keresztül kukkoljuk a motort. Nem kétséges, hogy ez az autó minden tekintetben a határokat feszegeti. Lehetetlen bemutatni minden egyes részletet meg módosítást rajta, mivel akkor ebben a számban más tartalom már nem is lenne. Évről évre durvább, Laci pedig bejárta vele egész Európát, számtalan élményt és barátot szerzett általa. Na meg persze megannyi díjat és elismerést is, a Bara Kárpit műhelynek pedig rengeteg megrendelést, természetesen. Ilyen reklámfelülettel ugyanis kevesen büszkélkedhetnek a világon. Útjai során sokszor egyedül képviseli kis hazánkat a „nagyok között”, meg nem mellesleg tömegével toborozza a külföldi kiállítókat az AMTS-re, úgyhogy nem is kívánhatnánk nála jobb képviselőt.

Nincs elszállva, korrekt, barátságos ember, pedig annyi díjat nyert már, hogy otthon valószínűleg talicskával tolja őket. Ez pedig manapság aranyat ér. Természetesen az építés nem áll le, a tervek már megszülettek a Combo újabb verziójához, mi pedig már nagyon várjuk, hogy ezúttal mivel lesz leolvasztva az agyunk.

Szöveg: Leo
Képek: Roli